Köszönet

A kedvencek!

Utolsó estéimen ültem a kikötőben, bámultam az embereket és a hajókat, hallgattam a Dramaten teraszán bulizókat és melankóliával küzdve gondoltam vissza az elmúlt két hónapra. Arra gondoltam, hogy furcsa lesz a sirályok vijjogásának és a hajók kürtjének hangját nem hallani, végig sétálni az utcán anélkül, hogy a tenger illatát hozná a szél és mindenki magyarul beszél körülöttem, bemenni úgy a boltba, hogy nem dobok hátast az áraktól. Álomszerű élmény még mindig, egy héttel a hazaérkezésem után is. Tudom, hogy megtörtént, közben eltelt a nyár, de még szürreális.

Ez volt életem első nagy kalandja, de remélem nem az utolsó! :)

Szeretném megköszönni a családomnak és a barátoknak a támogatást, Tanár úrnak és az Erasmusnak a lehetőséget, hogy átélhettem ezt a megismételhetetlen és egy életre szóló élményt.

Külön szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak, akik az első naptól úgy kezeltek, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. Tudom, hogy olvassátok, KÖSZÖNÖK SZÉPEN MINDENT még egyszer!!! Remélem, kedves szívvel gondoltok majd rám! Én mindig úgy fogok Rátok! :)

Ui: A szívem egy darabját örökre Stockholmban hagytam!

Városháza - utolsó délután

Múzeumlátogatás 10.

Nordiska Museet/ Északi Múzeum

Az utolsó múzeumlátogatásom a Nordiska Museet-ben volt. Kívülről gyönyörű, belülről kicsit kaotikus. Látható a sarki fény utánzata és a svéd hétköznapokat követhetjük végig a 16. század közepétől. :)

A szivárványon túl

Július 27. és augusztus 5. között volt a Europride Stockholmban, és volt szerencsém 4-én megnézni a parade-ot. Egészen biztos, hogy az egyik legnagyobb élményem marad az itt töltött két hónapból.

Eddig egyetlen parade-on sem vettem részt, de úgy gondolom nem is ugyanezeket a benyomásokat kaptam volna.
De mint ahogy a címben is utaltam már rá, nézzünk a szivárvány mögé! Miről is szólt?
Előre szeretném kijelenteni, hogy a többi programon nem vettem részt, így csak a parade-ről tudok nyilatkozni és ez teljes mértékben az én véleményem!

Itt ez (ahogy sokan tartják) nem a "buzik" vonulásáról szólt. Persze, voltak olyan homoszexuális vagy transz (vagy a fene tudja) emberek, akik kicsit túltolták a dolgot, de hát ha ők ettől boldogabbak, akkor hajrá, engem ugyan nem zavar (és azt a több százezer!!! embert se zavarta, akik az oldalvonalról figyelték a parade-ot). Itt jegyzem meg, hogy a nagyjából 50ezer felvonuló között mindent IS láttam. Nem sok olyat tudnának ezek után mutatni, amin meglepődnék. :D

Ahogy figyeltem a vonuló, ünneplő embereket, az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a szeretetről és elfogadásról szólt, és ha mi, magyarok csak feleennyire szeretnénk, tisztelnénk egymást, máris sokkal kevesebb gondunk lenne. Mindenki táncolt, mosolygott, nevetett, örült a másiknak. És miért ne szólhatna erről? Miért ne örülhetnénk a másik szerelmének, boldogságának?
Igen, súlyos gondok vannak még a lmbtq (elnézést, ha ez nem pontos) emberek helyzetével kapcsolatban és fontos erre is felhívni a figyelmet, de én úgy éltem át, mint egy nagy szeretetünnepet.

Mielőtt túl csöpögős lenne a bejegyzés és túl szentimentálisnak tűnnék, be is fejezem, csak szerettem volna megosztani ezt a pár kusza gondolatot. :) Eléggé értelmetlen lett, de nézzétek el nekem, utolsó előtti estémet töltöm itt, már összecsomagoltam és kavarognak bennem az érzések.

Ui. 1: Meglepő (számomra legalábbis) felvonulók: Svéd Egyház!, Svédországi Zsidó Közösség, Tel Aviv város képviselői, kurduk, dél-kelet ázsiaiak, a rendőrség, tűzoltók, katonaság és rengeteg jogvédő és aktivista csoport, állami hivatalok, kisebb és nagyobb cégek, szinte MINDENKI

Ui.2: A pártok is vonultak és így volt alkalmam látni a svéd vezető politikusokat, akiket az elmúlt két hónapban követtem és figyeltem. Stefan Löfven (miniszterelnök) még rám is mosolygott! :D